2.fejezet

Mire megérkeztünk késő lett őt nem nagyon zavarta hogy a szüleink nem tudják a lógást őszintén engem se mert már volt egypár kiruccanásom.Mindegy akkor most kivesz két nagy tárgyat a kocsijából.

-Ezek mik?-kérdezem.

-A szörfdeszkáink.Mostpedig gyere menjünk be a vízbe-mondta és befutott a hullámokba és rávetette magát a deszkájára (nem tudom hogy csinálta de király volt) mentem utána de nem éppen olyan szépen mint ő.Régebben mindig eggyütt szörföztünk/búvárkodtunk kicsi korunkban,de mostmár nem mióta átköltöztünk a városba.Szeltem a hullámokat mint mindig:csodás volt.De most nem a tengeren gondolkoztam és nem is ott voltam agyilag hanem máshol, teljesen máshol egy másik országban egy másik bolygón amit az emberek úgy neveznek A GONDOLKODÁS azon gondolkoztam 1)miért vagyok itt, 2) miért vele vagyok itt 3)miért is szörfözök?? Egy ember erre simán válaszolt volna de én nem én hagytam hogy a talánok a miértek és a mik kiderüljenek, mert kérdések nélkül könnyebb lenne az élet csak állnák egy nagy bolygón (nem a GONDOLKODÁSén) amin semmi sincs csak emberek, mert ha egyszer az ember  nem kérdezte volna meg:miért nincs egy olyan eszköz amin lehet egymással beszélni akármilyen távol vagyok egy embertő?,akkor nem lenne IPhone se IPad.Na befejezem az agy monológom (ami abból állt hogy beszéltem magammal) és próbálok figyelni hogy hogy állok a deszkás de a szememmel Roset keresem,de nem látom eltűnt.

1.fejezet

     5 év múlva 

Sétálok a suli folyosóján sok ember rám köszön elmondd pár viccet/pletykát én csak röhögött rajtuk és azt gondolom:Huh ezek a hétköznapok miért mindig ugyanolyanok?!

-Szia Cole!-mondta Blake és megcsókolt.

-Szia!-mondom.

Rose sétál a folyosón rámnéz megfogja a kezem és kihúz az udvarra.

-Szükségem van rád!-suttogta és tovább húzott míg el nem értünk a kocsijáig és elvitt a tengerpartra.

Hullámok-Scarlet S.

Mindig is csodaként nézek fel Rose-ra.Most vele együtt úszók a vízben és azt mondja:

-Szerinted milyen lenne ha átúsznám az egész óceánt kérdezte?-szép szőke haja a vállára lógott.

-Nem tudom.

-Bárcsak egyszer megtehetném.-ennyit mondott aztán úszott ki és aztán egész nap nem beszéltünk egymással.Este mászott hozzám és csak nézett végtelennek tűnő ideig és vége elszaladt.